Az előkészítő szakasz középponti feladata a szótagolás és a szavak hangokra bontása hallás után, képek segítségével.

Éppen ezért fontos a ritmikus, mozgásos-énekes játékok alkalmazása, amit az óvodából „hoznak” magukkal a gyerekek.

Ha nem olvastad az előző bejegyzésem a ritmusgyakorlatokról, akkor itt megteheted>>>>>>>

Az olvasástanulás kulcsfontosságú, hiszen a jó olvasási készség mindennek az alapja.

Csak azt a gyereket lehet írni tanítani, aki tud hangokra bontani, s az a gyerek írja le helyesen az időtartamot, akinek benne van a fülében.

Pl. ha második osztályban nem megy az időtartam jelölése a szavakban, akkor az előkészítő gyakorlatokhoz kell visszamenni.

A szótag a beszéd ritmusát adja, a beszéd létrehozásának és felfogásának egysége. Kis terjedelme miatt segíti a kezdő olvasót a dekódolásban; a szótaghatár egybeesik az esetek többségében a szóelemek határával, így a szótagolással előkészítjük, sőt megalapozzuk a szóelemeket elkülönítő helyesírást. kert-je, lát-ja, hall-ja, hagy-ja.

A szótagolás pontosságra „kényszeríti” a gyereket, megakadályozza a szóalak kitalálását, s nem engedi a szóvéget elnagyolni.

Szótagoltassuk azt a gyereket, aki – mindegy hányadikos- elhagyja a szóvégeket, ragokat, félreolvassa azokat, vagy túl gyorsan, hadarva, kapkodva olvas. A nehéz és hosszú szavakat felnőttként is gyakran szótagoljuk, a gyereknek még inkább segítség ez a módszer.

Ha szótagolnak, jobban tudnak figyelni a leírt betűkre, és azok hangalakjára. Mivel a szótaghatár megállásra kényszeríti őket, kevésbé fogják kitalálni a szóvégeket.