Miért is olyan fontos a térbeli tájékozódás?
A téri viszonyokat nem lehet “megtanítani”, hanem sok-sok helyzeten keresztül kell tapasztalatot szereznie a gyermeknek. Így fog előbb-utóbb a gyakorlottság rutinná válni és elmélyülni.
A tanulási problémákkal küzdő gyerekeknél jellemző a térbeli viszonyításnak gyengesége, mert még nem alakult ki náluk tökéletesen a térbeli, illetve síkbeli tájékozódó képesség.
Ők nem tudnak különbséget tenni a p-d betűk, vagy láb-bál szavak között.
A matematikában gyakran nem értik, hogy miből mit kell elvenni, vagy keverik íráskor a 6 és 9 számokat.
A téri tájékozódás fejlődése egy folyamat, melynek lépéseit nem szabad kihagyni.
A tájékozódáshoz saját testünk az első kiinduló pont.
Mindent önmagunkhoz képest viszonyítunk, méreteket, irányokat, és ez alapján tapasztaljuk meg testünk határait. Ezért az első lépés a testséma fejlesztése. Ezt egészen kiskortól kezdve mondókákkal is összeköthetjük.
A biztos testsémára épülve tud kialakulni az oldaliság: a bal és jobb irányok megkülönböztetése.
Tudjuk, hogy az olvasási, írás problémák iránytévesztésből is adódhatnak. Ezért nagyon fontos, hogy 5-6 éves korban nagy figyelmet fordítsunk a balról-jobbra való haladási irány kialakítására.
A térbeli tájékozódás elsajátításakor nagyon fontos, hogy a gyerekek megismerjék és értsék a relációs szavakat: fent, lent, előtte, mögötte, mellette stb.
Ezt sok egyszerű mozgásos tevékenységgel, játékkal segíthetjük: pl. Lépj egyet előre! Tedd a macit az asztal alá!
Játékosan megtapasztaltatjuk az irányhármasságot is, ennek nagy jelentősége lesz majd a nyelvtanórákon.
Például: Hol van a maci? A széken. Hova tetted a macit? A székre. Honnan vetted el a macit? A székről.
Számos fejlesztő, foglalkoztató füzetet és játékot találhatunk a tájékozódás elmélyítéséhez.
Egy mini babaház játék is hasznos lehet. A mesével átszőtt történetek, és „alkotó tevékenységek”vezetnek végig a tájékozódás elsajátításán.
Ha már kellő jártasságot szerzett a gyermek, biztosan eligazodik a térbeli viszonyok közt, csak akkor szerencsés elővenni bármilyen feladatlapos, papíros játékot. Téri irányok felismerése a síkban ez a fejlesztés utolsó, legelvontabb szakasza.
A feladatlapon mindig figyelni kell a haladási irányokra: vízszintesen következetesen balról jobbra, függőleges irányban pedig fentről lefelé. A síkbeli tájékozódás fontos ahhoz, hogy a gyermek eligazodjon a füzetben, a munkafüzetben és a tankönyvben.
Az óvodában és az iskolában is rajzos tevékenységgel történik a fejlesztés:
Rajzolj a lap közepére egy házat,
a ház fölé (pontosan a tető fölé) egy madarat,
a ház mellé jobb oldalra, (jobb kezed felöli oldalra) egy fát,
a fa fölé egy napocskát,
a fa alá füvet és egy cicát,
a ház bal oldalára egy virágot!
A gyakorlás során a gyerekek képesek lesznek egy írólapon felismerni azt, hogy hol van a közepe, a bal alsó és a jobb felső sarka.
