A tájékozódáshoz saját testünk az első kiinduló pont.

Mindent önmagunkhoz képest viszonyítunk, méreteket, irányokat, és ez alapján tapasztaljuk meg testünk határait. Ezért az első lépés:

1. A testséma fejlesztése

Milyen testrészeink vannak? Mit csinálunk velük?

Tájékozódás saját testen.

Ehhez egyszerű dolgokra kell gondolni, pl. fürdetés, öltözködés kiváló lehetőség a tanulásra, megtapasztalásra.

(Megmossuk a válladat, hasadat, lábadat. Hová húzod a zoknit? Hová kerül a sapka?)

Melyik testrészekből van egy? Melyikből van kettő?

 

Mondókákkal is összeköthetjük az ismerkedést.

Ez vagyok Én!

Ez a szemem, ez a szám.

Ez meg itt az orrocskám.

Jobbra-balra két karom.

Forgatom, ha akarom.

Két lábamon megállok,

Ha akarom, ugrálok.

 

Kicsi orr, kicsi száj, (mutatás orra, szájra)
Keretezi kicsi áll,
Kupolája homlok. (mutatás állra, homlokra)

Piros arc, piros nyár,  (arc simogatása)
Áfonyakék szembogár, (szem lecsukása)
A pillái lombok. (a szempilla megcsiklandozása)

 

2. Az oldaliság tudatosítása

A biztos testsémára épülve tud kialakulni az oldaliság: a bal és jobb irányok megkülönböztetése.

Fontos!  Először csak az egyik, majd csak a másik oldallal foglalkozzunk!

Csak akkor játsszunk a jobb és bal oldalt váltogató játékokat, ha már külön-külön biztosan megy.

A mozgással kísért mondókázás rendkívül jó hatással van a ritmus- és mozgás összehangolt működésére, valamint a figyelem- és memória fejlődésére is, hiszen meg kell jegyeznünk, melyik szövegrészhez melyik mozgás tartozik.

Sok versikében jut szerep a testrészek megnevezésének és a téri irányok érzékelésének is, ezáltal segítve a testséma és a téri tájékozódás fejlődését.

 

Előre meg hátra (előre lépünk egyet, majd hátra lépünk egyet)

jár a …..(Peti) lába (ugyanúgy egyet előre, egyet hátra lépünk)

csitteg-csattog a talpa, (dobbantva járunk helyben)

szaladgál a lábacska (helyben futunk)

 

Egy kettő, három, négy,

te kis cipő, hová mész?

Kipp-kopp kopogok,

óvodába indulok.

 

Egy, kettő, három, négy,

egy kis mackó vígan lép.

Két kis mackó ugrál, fordul,

(kettőt lépünk, majd egyet ugrunk páros lábbal, negyedikre megfordulunk)

úgy nevet, hogy könnye csordul. (négyet tapsolunk)

 

Fél lábadat felemeled,

a másikat bicegteted.

Bic-bic-bic,

sánta a bíbic.

(Fél lábon ugrálunk a versre. Ha nehéz, akkor a felénél cseréljünk lábat.)

 

Körbe, körbe járunk, (lépegetünk előre)

azután megállunk. (helyben járunk)

Hármat ugrunk hopp-hopp-hopp,

dobbantunk is dob-dob-dob.

Körbe, körbe járunk,

az utcán megállunk.

Jobbra-balra fordulunk, (jobbra-, majd balra fordítjuk a fejünket)

azután elindulunk.

 

Előre a jobb kezedet, utána hátra,

előre a jobb kezedet, utána rázzad,

utána ugi-bugi, utána forgás,

tapsolj egyet pajtás!

Megtanulhatjátok énekelve is, Bibó és Babó vidám tornát tart a Manósuliban!>>>>

 

3. Tájékozódás a térben

Nagyon fontos, hogy a gyerekek megismerjék és értsék a relációs szavakat: fent, lent, előtte, mögötte, mellette stb.

Ezt sok egyszerű mozgásos játékkal segíthetjük: pl. Lépj egyet előre! Tedd a macit az asztal alá!

Az irányhármasságot is megtapasztaltatjuk játékokon keresztül, ennek nagy jelentősége lesz majd a nyelvtanórákon.

Például: Hol van a maci? A széken. Hova teszem a macit? A székre. Honnan vettem el a macit? A székről.

 

4. Tájékozódás a síkban

Bármilyen feladatlapos, papíros játékot csak akkor szerencsés elővenni, ha az előző pontokban leírtak már biztosan mennek.

Ha feladatlapot használtok, figyeljetek a haladási irányokra: vízszintesen következetesen balról jobbra haladjatok,

függőleges irányban pedig fentről lefelé.

 

A Hangkaptató képességfejlesztő eszközünk kis képeivel a sor és oszlop fogalmát tudjuk tudatosítani.

Játékosan  gyakoroljuk a sorban és oszlopban való tájékozódást, erősítjük a relációs szókincset.

Amikor a kellő jártasság kialakul ezzel a tevékenységgel, utána bátrabban vehetjük elő a papír alapú gyakorlást.